Európa olyan szankciókat szavaz meg Oroszországgal szemben, amivel magát is lábon lövi – fogalmazott a Karc FM-en a XXI. Század Intézet kutatója. A migrációs válság, majd a koronavírus-járvány, most pedig az orosz-ukrán konfliktus nyilvánvalóvá tette, hogy az Európai Unió lassú és túlbürokratizált döntéshozatali mechanizmusa nem alkalmas sem krízisek kezelésére, sem a kontinens érdekeit képviselni a világ hatalmakkal szemben – emlékeztetett a Hangolóban Bíró András. Arra ugyanakkor kiválóan alkalmasak az uniós intézmények, hogy a nemzetállami szinten ellehetetlenült balliberális döntéshozók a politikai világában maradhassanak.

A kutató hangsúlyozta: a nemzeti szinten megbukott politikusokat sokkal hamarabb beszippantja az agresszív uniós légkör, mivel nem kötik őket nemzeti elvárások, alkalmasságuk és képzettségük pedig nem feltétele politikai érvényesülésüknek, ugyanis az unió lassú és túlbürokratizált döntéshozatali mechanizmusa számos bürokratával és döntés-előkészítővel megtámogatva biztosít egyfajta stabilitását a rendszernek.

Az uniós rendszerbe bekerült politikusoknak két formája figyelhető meg: az Európai Bizottság jelenlegi elnöke Ursula Von der Leyen, vagy elődje Jean Claude Juncker körül például elfogyott hazájukban a levegő, így kénytelenek voltak váltani. Ezzel szemben Guy Verhofstadt ex belga miniszterelnök, Frans Timmermans holland politikus, vagy Donald Tusk korábbi lengyel kormányfő egyfajta „ugródeszkaként” használták nemzetállami tisztségüket ahhoz, hogy nemzetközi porondra léphessenek. A kutató szerint Frans Timmermans például egykori munkáspárti politikusként nem csak hangos, de elkötelezett szószólója is a szocialista eszméknek, valamint az unió föderatív integrációjának, így az az érdekes helyzet alakult ki, hogy Ursula Von der Leyen bizottsági elnök egyfajta ellenpólust képezve lassítja az általa szorgalmazott folyamatokat.

Bíró András szerint Guy Verhofstadt és Franz Timmermans most is amellett áll ki, hogy be kell tiltani az orosz gázimportot, ami recesszióba sodorná az európai gazdaságokat és az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, de e körbe sorolható az Északi Áramlat 2 megfúrása is. Bíró András szerint komoly következetlenség jellemzi ezen politikusokat, hiszen ha az orosz-ukrán háború kapcsán mindenek felett valónak hirdetik Kijev szuverenitását, akkor elvárható lenne ugyanez az uniós tagállamok esetében is.